Énekeljetek Atyánknak
Meghívás énekre és térdhajtásra, amely hirtelen figyelmeztetésbe fordul. Mivel Atyánk alkotott minket, és mi az ő nyája vagyunk, számít a mai szó: ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, ahol egy egész nemzedék elvesztette a rá váró nyugalmat.
95 1Jöjjetek, ujjongjunk Atyánknak, kiáltsunk hangosan szabadításunk Kősziklájához! 2Járuljunk elébe hálaadással, ujjongva kiáltsunk hozzá dicsérő énekekkel! 3Mert Atyánk nagy Király minden isten fölött. 4Kezében vannak a föld mélységei, és a hegyek ormai is az övéi. 5Övé a tenger, mert ő alkotta, és kezei formálták a szárazföldet.
6Jöjjetek, imádjuk őt és boruljunk le, térdeljünk le Atyánk, a mi Alkotónk előtt! 7Mert ő a mi Atyánk, mi pedig legelőjének népe vagyunk, a nyáj, amely a keze alatt van. Ma, ha meghallanátok a hangját, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint Meríbánál, mint Masszá napján a pusztában, a a v8 Meríbá és Masszá: helyek a Sínai-pusztában, ahol Izráel vizet követelt, és próbára tette Istent (2Mózes 17,1–7).
9ahol atyáitok próbára tettek engem; kísértettek engem, bár látták munkámat. 10Negyven évig bánkódtam amiatt a nemzedék miatt, és ezt mondtam: „Tévelygő szívű nép ez, nem ismerték meg útjaimat.” 11Ezért megesküdtem haragomban: „Soha nem mennek be a nyugalmam helyére!” b b v11 A Zsidókhoz írt levél felveszi ezt a figyelmeztetést, és megmutatja, hogy a nyugalom, amelyet Atyánk kínál, teljesen Jézusban található meg — megnyugvás a fáradozástól, amelybe hit által lehet bejutni, és soha nem megkeményített szívvel.
