Az égőáldozati oltár

A rézoltár, és egy mosdómedence a sátor bejáratánál szolgáló asszonyok tükreiből. Aztán az udvar, és a fémek nyilvános elszámolása – az arany minden súlya, a népszámlálásból származó ezüst, a réz –, Itamár felügyelete alatt feljegyezve, hogy semmi, amit adtak, ne maradjon elszámolatlanul.

38. fejezet.

Elkészítette az égőáldozati oltárt akácfából: mintegy hét és fél láb hosszú és széles – négyzet alakú –, négy és fél láb magas. Szarvakat készített a négy sarkára, amelyek egy darabból álltak vele, és rézzel vonta be. Elkészítette az oltár minden eszközét: a fazekakat, a lapátokat, a hintőedényeket, a villákat és a szenesserpenyőket – minden eszközét rézből. Készített az oltárhoz egy rézrácsot a párkánya alá, amely félmagasságig ért. Négy karikát öntött a rézrács négy sarkára, hogy tartsák a rudakat. Rudakat készített akácfából, és rézzel vonta be azokat. A rudakat bedugta a karikákba az oltár oldalán, hogy azokkal vigyék; deszkákból, üregesre készítette.

A rézmedence

Elkészítette a rézmedencét és annak réztalapzatát azoknak az asszonyoknak a tükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak.

Elkészítette az udvart. A déli oldalon a kárpitjai sodrott lenfonálból voltak, mintegy 150 láb hosszúak.

Húsz oszlopuk és húsz talpuk rézből volt. Az oszlopok horgai és abroncsai ezüstből. Az északi oldalon 150 láb kárpit volt, húsz rézoszloppal és húsz réztalppal; az oszlopok horgai és abroncsai ezüstből voltak. A nyugati oldalon mintegy hetvenöt láb kárpit volt, tíz oszlop, tíz talp; az oszlopok horgai és abroncsai ezüstből voltak. A keleti oldalon, napkelet felé, az udvar mintegy hetvenöt láb széles volt. A kapu egyik oldalán huszonkét és fél láb hosszú kárpitok voltak, három oszloppal és három talppal. Ugyanígy a másik oldalon is: az udvar kapujának mindkét oldalán mintegy huszonkét és fél láb hosszú kárpitok voltak, egyenként három oszloppal és három talppal. Az udvar körüli összes kárpit sodrott lenfonálból volt. Az udvar oszlopainak talpai rézből voltak; horgaik és abroncsaik ezüstből; oszlopfőik borítása ezüstből; az udvar minden oszlopát ezüstabroncs fogta körül. Az udvar kapujának függönye kék, bíbor és karmazsin fonálból meg sodrott lenfonálból volt hímezve – mintegy harminc láb hosszú, hét és fél láb magas, mint az udvar kárpitjai. Négy oszlopuk és négy talpuk rézből volt; horgaik ezüstből; oszlopfőik borítása és abroncsaik ezüstből. A hajlék és az udvar körüli összes cövek rézből volt.

Becalél és Oholiáb

Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának a számadásai, amelyeket Mózes parancsára jegyeztek fel – a léviták munkája Ítámárnak, Áron pap fiának a felügyelete alatt. Becalél, Úri fia, Húr unokája, Júda törzséből, elkészítette mindazt, amit Atyánk megparancsolt Mózesnek, vele volt Oholiáb, Ahiszámák fia, Dán törzséből, aki véső, tervező és hímző volt, aki kék, bíbor és karmazsin fonállal meg finom lenvászonnal dolgozott.

A munkához felhasznált összes arany, a szentély egész munkájában – a felmutatott áldozat aranya – mintegy 2193 fontot nyomott a szentély mértéke szerint. A közösség megszámláltjaitól származó ezüst mintegy 7545 fontot nyomott a szentély mértéke szerint: Fejenként mintegy egyötöd uncia ezüst, minden megszámlálttól, húszévestől fölfelé: 603 550 férfi. Mintegy 7500 font ezüstből öntötték a szentély talpait és a kárpit talpait – száz talpat abból az ezüstből, egyenként mintegy 75 fontot. A negyvenöt font ezüstből horgokat készített az oszlopokhoz, beborította oszlopfőiket, és abroncsot tett rájuk. A felmutatott áldozat réze mintegy 5310 fontot nyomott. Ebből készítette a kijelentés sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a rézráccsal, és az oltár minden eszközét. Az udvar körüli talpakat, az udvar kapujának talpait, a hajlék összes cövekét és az udvar körüli összes cöveket.