Áldj meg minket, és ragyogj ránk
A karmesternek: húros hangszerre. Zsoltár. Ének.
Rövid aratási áldás, amely kifelé fordul. A nép kegyelmet és ragyogó arcot kér Atyánktól önmagára, hogy útjai mindenütt ismertté legyenek, és egyetlen kérést kétszer is elmond: dicsérjék őt a népek, mind egytől egyig, és örüljenek.
67 1Kegyelmezzen nekünk Atyánk, és áldjon meg minket, ragyogtassa ránk arcát, a a v1 Szela: zenei vagy liturgikus szünetet jelző szó; pontos jelentése bizonytalan. 2hogy megismerjék utadat a földön, szabadításodat minden nép között. 3Magasztaljanak téged a népek, Atyánk, magasztaljon téged minden nép! 4Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert igazságosan ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön.
5Magasztaljanak téged a népek, Atyánk, magasztaljon téged minden nép! 6A föld meghozta termését; megáld minket Atyánk, a mi Atyánk. 7Áldjon meg minket Atyánk, és félje őt a föld minden határa!
