Móáb és Júda hazahívása
Az ítéletek Móábtól és Júdától körbeérnek magáig Izráelig, és a vád konkrét: ezüstért adják el az igazat, saruért a szegényt, eltapossák a nyomorultat, elhallgattatják a prófétákat. Atyánk felsorolja, mit adott nekik, aztán kimondja, hogy összetöri őket.
2 1Ezt mondja Atyánk: Móáb három vétke, sőt négy miatt nem vonom vissza – mésszé égette Edóm királyának csontjait. 2Ezért tüzet bocsátok Móábra, és megemészti Kerijjót erődítményeit; Móáb a zűrzavar közepette hal meg, kiáltozás és a sófár hangja közben. 3Kiirtom a közepéből a fejedelmet, és megölöm vele együtt minden vezérét – így szól Atyánk.
4Ezt mondja Atyánk: Júda három vétke, sőt négy miatt nem vonom vissza – megvetették Atyánk tanítását, és nem tartották meg rendelkezéseit, hazugságaik pedig félrevezették őket, ugyanazok a hazugságok, amelyeket atyáik követtek. 5Ezért tüzet bocsátok Júdára, és megemészti Jeruzsálem erődítményeit.
Atyánk ítélete Izráel felett
6Ezt mondja Atyánk: Izráel három vétke, sőt négy miatt nem engedek – eladják az igazat ezüstért, a szűkölködőt egy pár saruért. 7A szegények fejét a föld porába tapossák, és letérítik útjukról a nyomorultakat. Apa és fia ugyanahhoz a leányhoz jár, és meggyalázzák szent nevemet. 8Minden oltár mellett elnyújtóznak a zálogba vett ruhákon, és Istenük házában a megbírságoltak borát isszák. 9Pedig én pusztítottam el előttük az emórit, aki olyan magas volt, mint a cédrusok, és olyan erős, mint a tölgyek; elpusztítottam fenn a gyümölcsét, és lenn a gyökerét. 10És én hoztalak fel benneteket Egyiptom földjéről, és negyven évig vezettelek a pusztában, hogy birtokba vegyétek az emóri földjét. 11Fiaitok közül prófétákat támasztottam, és ifjaitok közül nazírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? – így szól Atyánk. a a v11 A nazírok olyan izráeliták voltak, akik különleges fogadalommal szentelték magukat Istennek, tartózkodtak a bortól, és nem vágták le a hajukat (lásd 4Mózes 6). 12De ti bort adtatok inni a nazíroknak, és megparancsoltátok a prófétáknak: „Ne prófétáljatok!” 13Íme, összenyomlak benneteket a helyeteken, ahogyan a kévékkel megrakott szekér összenyomja alatta a földet. 14Még a gyors sem menekülhet el, az erős nem tartja meg erejét, és a harcos nem menti meg az életét. 15Az íjász nem állja meg a helyét, a gyors lábú nem menekül el, és a lovas nem menti meg az életét. 16A harcosok közül a legbátrabb is mezítelenül menekül el azon a napon – így szól Atyánk.
