Az Atya választott törzse: Júda leszármazottai

Júda további nemzetségei, többnyire puszta nevek, amíg Jábec meg nem szakítja a sort: fájdalomban született, és egyenesen kér Atyánktól áldást, több földet, vele lévő kezet és oltalmat a bajtól, és meg is kapja. Utána Simeon nemzetségei következnek, akik legelőt keresnek, és el is foglalják.

4. fejezet.

Júda leszármazottai: Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál. Reájá, Sóbál fia nemzette Jahatot; Jahat pedig Ahúmajt és Lahadot nemzette — ezek a córaiak nemzetségei. Ezek voltak Étám fiai: Jezréel, Jismá és Jidbás; nővérük neve pedig Haccelelpóni volt. Penúél nemzette Gedórt, Ézer pedig Húsát nemzette. Ezek voltak Húr fiai, aki Efrátá elsőszülöttje és Betlehem atyja volt. Ashúrnak, Tekóa atyjának két felesége volt: Helá és Naará. Naará szülte Ahuzzámot, Héfert, Témenít és Haahastárít. Ezek voltak Naará fiai. Helá fiai: Ceret, Cóhar és Etnán. Kóc nemzette Ánúbot és Haccóbébát, valamint Aharhélnak, Hárum fiának nemzetségeit.

Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél; anyja Jabécnak nevezte el, mert ezt mondta: „Fájdalommal szültem őt.” ^a

Jabéc segítségül hívta Izráel Atyját: „Bárcsak igazán megáldanál, és kiterjesztenéd a határomat! Legyen velem a kezed, és őrizz meg a bajtól, hogy ne érjen fájdalom.” És Atyánk teljesítette a kérését.

Kelúb, Súhá testvére nemzette Mehírt, aki Estón atyja volt. Estón nemzette Bét-Ráfát, Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek voltak Réka férfiai. Kenaz fiai: Otniél és Serájá; Otniél fiai pedig: Hatat és Meónótaj. Meónótaj nemzette Ofrát. Serájá nemzette Jóábot, Gé-Harásim atyját — ez a Mesteremberek völgye, mert lakói mesteremberek voltak. Kálébnak, Jefunne fiának fiai: Írú, Élá és Naam; Élá fia pedig: Kenaz. Jehallelél fiai: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszareél. Ezrá fiai: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Mered felesége szülte Mirjámot, Sammajt és Jisbahot, Estemóa atyját. Júdai felesége szülte Jeredet, Gedór atyját, Hébert, Szókó atyját, és Jekútiélt, Zánóah atyját — ezek Bitjának, a fáraó leányának fiai, akit Mered feleségül vett. Hódijjá feleségének, Naham nővérének fiai nemzették a garmi Keílát és a maakái Estemóát. Símón fiai: Amnón, Rinná, Ben-Hánán és Tilón. Jisi fiai: Zóhét és Ben-Zóhét. Sélának, Júda fiának fiai: Ér, Léká atyja, Laadá, Marésá atyja, és a bét-asbéai gyolcskészítők nemzetségei. Jókim, Közébá férfiai, Jóás és Száráf, akik Móábban uralkodtak, majd visszatértek Betlehembe — ezek a feljegyzések ősi időkből valók. Ezek voltak a fazekasok, akik Netáímban és Gedérában laktak; ott maradtak, hogy a királynak dolgozzanak.

Simeon nemzetsége: nemzetségeik és településeik

Simeon fiai: Nemúél, Jámín, Járíb, Zerah és Saul; fia Sallum, annak fia Mibszám, annak fia Mismá. Mismá fiai: fia Hammúél, annak fia Zakkúr, annak fia Simei. Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt, testvéreinek azonban kevés gyermekük volt, és nemzetségük sosem lett olyan népes, mint Júdáé. Beérsebában laktak, Móládában, Hacar-Súálban, Bilhában, Ecemben, Tóládban, Betúélben, Hormában, Ciklágban, Bét-Markábótban, Hacar-Szúszímban, Bét-Biríben és Saaraimban. Ezek voltak a városaik, amíg Dávid király nem lett. A környező falvaik: Étám, Ain, Rimmón, Tóken és Ásán — öt város, és mindazok a falvak, amelyek e városok körül voltak, egészen Baalig. Ezek voltak a településeik, és saját nemzetségi feljegyzéseket vezettek. Mesóbáb, Jamlék, Jósá, Amacjá fia, Jóél, Jéhú, Jósibjá fia, aki Serájá fia, aki Asziél fia, Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhajá, Aszájá, Adiél, Jeszimiél, Benájá, és Zízá, Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simri fia, aki Semajá fia. Ezek a név szerint felsorolt férfiak vezetők voltak nemzetségeikben, és családjaik nagyon megszaporodtak. Elmentek Gedór bejáratához, a völgytől keletre, legelőt keresve a nyájaiknak. Kövér, jó legelőt találtak; a föld tágas, csendes és békés volt, mert a korábbi lakói Hám utódai közül valók voltak. Ezek a név szerint feljegyzett férfiak Ezékiásnak, Júda királyának idejében jöttek, megtámadták a hámiak sátrait és az ott talált meúniakat, teljesen elpusztították őket mind a mai napig, és a helyükre telepedtek, mert ott legelő volt a nyájaiknak. A simeoniak közül néhányan — ötszázan, akiket Jisi fiai, Pelatjá, Neárjá, Refájá és Uzziél vezettek — a Széír-hegységbe mentek. Megverték az amálékiak megmaradt maradékát, és ott laknak mind a mai napig.