Rúben: Az Atya másra ruházza az elsőszülöttség jogát

Rúben elvesztette az elsőszülöttségi jogot, mert meggyalázta apja ágyát. Törzse Gáddal és Manassé fél törzsével együtt megnyer egy háborút, amelyet Atyánknak tulajdonítanak, aztán a helyi istenekkel paráználkodnak. Ugyanazok a feljegyzések, amelyek harcosaikat számba veszik, fogságukat is rögzítik.

5. fejezet.

Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai. Ő volt ugyan az elsőszülött, de mivel beszennyezte apja ágyát, elsőszülöttségi joga Józsefnek, Izráel fiának a fiaira szállt, ezért a nemzetségi jegyzékben nem lehetett elsőszülöttként számon tartani. Bár Júda testvérei közül a legerősebbé vált, és fejedelem is tőle származott, az elsőszülöttség joga mégis Józsefé lett. Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai: Hánók, Pallú, Hecrón és Karmi. Jóel fiai: fia Semajá, annak fia Góg, annak fia Simei, annak fia Míka, annak fia Reája, annak fia Baal, annak fia pedig Beéra, akit Tiglat-Pileszer, Asszíria királya fogságba vitt. Ő volt a rúbeniek fejedelme. Testvérei nemzetségeik szerint, ahogyan a származási jegyzékükben fel vannak sorolva: Jeiél, a vezető, Zekarjá, és Bela, Ázáz fia, aki Sema fia, aki Jóel fia volt. Ők Aróérban laktak, egészen Nebóig és Baal-Meónig. Kelet felé is letelepedtek, egészen a puszta széléig, amely az Eufráteszig húzódik, mert jószáguk megsokasodott Gileád földjén.

Saul idejében háborút viseltek a hagriak ellen, akik elestek előttük, ők pedig a hagriak sátraiban laktak Gileádtól keletre az egész vidéken.

Gád leszármazottai Básán földjén

Gád fiai velük szemben laktak Básán földjén, egészen Szalkáig: Jóel, a vezető, Sáfám, a helyettese, majd Janaj és Sáfát Básánban. Testvéreik, családjaik szerint, ezek voltak: Míkael, Mesullám, Seba, Joraj, Jakán, Zia és Éber, heten. Ezek Abihailnak a fiai voltak, aki Húri fia, aki Jaróah fia, aki Gileád fia, aki Míkael fia, aki Jesisaj fia, aki Jahdó fia, aki Búz fia volt. Ahi, Abdiél fia, aki Gúni fia volt, családjaiknak a feje volt. Gileádban, Básánban és falvaiban laktak, és Sárón egész legelőin, egészen a határaikig. Mindezeket a nemzetségi jegyzékbe írták Jótámnak, Júda királyának és Jeroboámnak, Izráel királyának az idejében.

A rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé fél törzsének derék emberei voltak, akik pajzsot és kardot viseltek, íjat feszítettek, és járatosak voltak a hadviselésben: negyvennégyezer-hétszázhatvan harcra kész férfi. Háborút viseltek a hagriak ellen, valamint Jetúr, Náfis és Nódáb ellen. Segítséget kaptak ellenük, és kezükbe kerültek a hagriak és mindazok, akik velük voltak, mert a harcban Atyánkhoz kiáltottak. Ő pedig meghallgatta őket, mert benne bíztak. Elvették a hagriak jószágát: ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert. Sokan estek el holtan, mert a harc Atyánké volt. Ők pedig ott laktak egészen a fogságba vitelig.

Manassé fél törzse: erejük és bukásuk

Manassé fél törzse ezen a földön lakott, és megsokasodtak Básántól egészen Baal-Hermónig, Szenírig és a Hermón hegyéig. Családjaiknak a fejei ezek voltak: Éfer, Jisi, Eliél, Azriél, Jirmejá, Hódavjá és Jahdiél, vitéz harcosok, híres emberek, családjaiknak a fejei. De hűtlenné váltak atyáik Istenéhez, és paráználkodtak annak a földnek a népei isteneivel, akiket Atyánk kipusztított előlük. Ezért Izráel Atyja felindította Púlnak, Asszíria királyának a lelkét, vagyis Tiglat-Pileszernek, Asszíria királyának a lelkét, ő pedig fogságba vitte a rúbenieket, a gádiakat és Manassé fél törzsét Halahba, Hábórba, Hárába és a Gózán folyó mellé, ahol mind a mai napig ott élnek.