Atyánk felkel, hogy ítéljen
Aszáf zsoltára.
Atyánk feláll az isteni gyűlésben, és vádat emel a hatalmak ellen, amelyek elcsalt bíróságokkal ítélkeznek. Feladatuk sosem volt bonyolult: megvédeni a gyengét, az árvát, a nincstelent. Meghalnak, mint közönséges emberek, és a föld visszakerül igazi Bírájához.
82 1Atyánk odaáll az isteni gyülekezetbe, és ítéletet tart az istenek között. a a v1 Az isteni gyülekezet „istenei” azok a fejedelmek és hatalmasságok, akiket Atyánk a népek fölé rendelt – neki tartoznak számadással, soha nem a vetélytársai. Az Írás egyetlen Istent ismer; ezek pedig az ő ítélete alatt állnak.
2„Meddig ítéltek még igazságtalanul, és meddig fogjátok pártját a gonoszoknak?
3Védelmezzétek a gyengét és az árvát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és a szűkölködőnek! 4Mentsétek meg a gyengét és a szegényt, szabadítsátok ki őket a gonoszok kezéből! 5Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak; meginog a föld minden alapja. 6Én ezt mondtam: »Istenek vagytok, a Felséges fiai vagytok mindnyájan.« 7De meghaltok, mint a halandók, és elestek, mint bármelyik fejedelem.”
8Kelj fel, Atyánk, ítéld meg a földet, mert a tiéd minden nép örökségül!
