Kórah fiai: A vágyakozás éneke
A karmesternek: a gittít szerint. Kórah fiainak zsoltára.
Egy zarándok irigyli a verebet, amely egész évben Atyánk oltáránál fészkelhet. Egy száraz völgyön átkelve az utazók forrásokat hagynak maguk után, erőről erőre haladva. Egyetlen nap azokban az udvarokban többet ér ezer napnál bárhol máshol.
84 1Milyen kedves a te hajlékod, Seregek Atyja! 2Sóvárog, sőt eleped a lelkem Atyánk udvaraiért; szívem és testem ujjongva kiált az élő Atyánkhoz. 3Még a veréb is talál otthont, és a fecske is fészket magának, ahova fiókáit helyezheti – a te oltáraidnál, Seregek Atyja, Királyom és Atyám. 4Boldogok, akik házadban laknak, szüntelen dicsérnek téged.
5Boldog az az ember, akinek az ereje benned van, akinek szívében a Sionba vivő utak vannak. 6Amikor átvonulnak a Báká völgyén, forrás fakadó hellyé teszik, a korai eső is áldással borítja be. a a v6 A Báká azt jelenti: „sírás”. Az Atyánkhoz vezető úton még a könnyek völgye is forrás fakadó hellyé lesz. 7Erőről erőre jutnak, mindegyikük megjelenik Atyánk előtt a Sionon. 8Seregek Atyja, hallgasd meg imádságomat, figyelj rám, Jákób Istene!
9Tekints pajzsunkra, Atyánk, és nézz a te felkentedre! b b v9 A „te felkented” Izráel királyára utal, Isten választott uralkodójára, akit a népéért különített el. 10Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Inkább lennék ajtónálló Atyám házában, mint hogy a gonoszság sátraiban lakjam. 11Mert nap és pajzs Atyánk, kegyelmet és dicsőséget ad Atyánk, nem tart vissza semmi jót azoktól, akik feddhetetlenül élnek. 12Seregek Atyja, boldog az az ember, aki benned bízik!
