Dávid kiáltása szabadulásért
A karmesternek: húros hangszerekre. Dávid tanítókölteménye, amikor a zífiek elmentek Saulhoz, és ezt mondták: „Nem nálunk rejtőzködik-e Dávid?”
A zifiek épp akkor ajánlották fel, hogy kiszolgáltatják Dávidot Saulnak. Imája rövid és drámaiság nélküli — szabadíts meg nevedért —, és egyetlen szilárd kijelentésnél állapodik meg: bizony, Atyám a segítőm, ő tartja meg életemet.
54 1Atyám, neveddel szabadíts meg, és hatalmaddal szerezz nekem igazságot! 2Atyám, hallgasd meg imádságomat, figyelj számnak szavaira! 3Mert idegenek támadtak rám, és kegyetlen emberek törnek életemre – nem törődnek Atyánkkal.
4Bizony, Atyám az én segítőm, a mindenható Atya életem támasza. 5Visszafordítja a gonoszt azokra, akik rám lesnek. Hűségedben vess véget nekik! 6Önkéntes áldozattal áldozom neked, magasztalom nevedet, Atyám, mert jó az. 7Mert megszabadított minden nyomorúságból, és diadallal néztem ellenségeimre.
