A jobbján ülve
Dávid zsoltára.
Rövid királyi jövendölés, amelynek Dávid fültanúja lesz – Atyánk Dávid saját Urához szól: ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Egy második eskü hozzáadja azt, ami Izrael egyetlen királyának sem jutott – örök papságot Melkisédek rendje szerint.
110 1Atyánk ezt mondta az én Uramnak: „Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” a a v1 Jézus ezt a verset idézte, hogy leleplezze, mennyire félreismerték a vallási vezetők, ki is a Messiás – Mt 22:44, Mk 12:36, Lk 20:42. Az Újszövetség Jézust nevezi meg, akit Atyánk a jobbjára ültetett – ApCsel 2:34, Zsid 1:13, Zsid 10:12-13.
2Atyánk kinyújtja hatalmas jogarodat a Sionról: uralkodj ellenségeid között! 3Néped önként ajánlja fel magát hatalmad napján, szent ékességbe öltözve. A hajnal méhéből ifjúságod harmata lesz a tiéd. b b v3 A hajnal méhéből ifjúságod harmata: ahogy a harmat frissen és bőségesen születik a hajnalból, úgy újul meg véget nem érően a te életerőd.
4Atyánk megesküdött, és nem gondolja meg magát: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” c c v4 A Zsidókhoz írt levél ezt az esküt közvetlenül Jézusra alkalmazza – Zsid 5:6, 7:17, 7:21. Jézus az örökkévaló pap-király Melkisédek rendje szerint, akit maga Atyánk iktatott be esküvel.
5A felséges Atya a jobbod felől van; királyokat zúz össze haragja napján. 6Ítéletet tart a nemzetek között, holttesteket halmozva fel; összezúzza a fejedelmet a széles földön. 7Iszik a patakból az út mentén, ezért felemeli a fejét.
